Holnap lesz Vízkereszt (az adás 2014. 01. 05-én hangzott el - a szerk.), vagy más néven háromkirályok ünnepe. A Máté írása szerinti evangéliumban megörökített elbeszélés azt a világraszóló változást juttatja kifejezésre, hogy a pogány, keleti világ is felismeri Jézusban a megváltót és hódolni kíván előtte. A szöveg ugyan nem királynak, hanem bölcsnek nevezi őket, azonban egy koronás fő mindenképpen felbukkan a történetben, mégpedig Heródes, a zsidók királya. Aki persze csak amolyan bábfigura volt, hiszen hatalmát kizárólag a rómaiaknak köszönhette. Uralmát a külső fény és a belső rendezetlenség jellemezte, valamint hallatlan becsvágy és kegyetlenség. Saját családja tagjait sem kímélte, ha valaki szembe mert helyezkedni vele, így aztán két fiát is megfojtatta. Augustus, akinek jóindulatából ő király lehetett, egy alkalommal ezt mondta: „Inkább volnék Heródesnek disznaja, mint fia.” Jellemző a vízkereszti történetnek az az epizódja, amikor Heródes, értesülvén a betlehemi csillag feltűnéséről, magához rendeli a bölcseket, és a következőt mondja nekik: „Szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és imádjam őt.” Az utóbbi persze vaskos hazugság volt, hiszen ő nem hódolni akart a kis Jézusnak, hanem elpusztítani őt. Utóbb a borzalmas betlehemi gyerekgyilkosságban éppen erre tett kísérletet, amikor kiadta a parancsot: minden két év alatti kisgyermeket kaszaboljanak le, hiszen közöttük kell lennie annak, akiből a jövendölések szerint a Messiás lesz, aki pedig leronthatja az ő hatalmát.
Hála Istennek a mi keleti embereink – nevükhöz méltóan – bölcsek voltak, és nem vállalták a nekik szánt besúgó szerepet, hanem miután hódoltak a kisded előtt, „más úton tértek vissza hazájukba”. Isten pedig úgy gondoskodott a kis Jézus megmentéséről, hogy a szent családot Egyiptomba menekítette.
A vízkereszti történetnek ez az olvasata arra figyelmeztet, hogy a politika mennyire bele tud tenyerelni a legszentebb ügyekbe is. Ugyanakkor azt a vigasztaló üzenetet is meg kell hallanunk, hogy a világi hatalmak alá vannak rendelve Isten uralmának.
Végül, ezekre az összefüggésekre is utalva, hadd idézzem fel az egyik legszebb magyar Vízkereszt-ábrázolást, Benczúr Gyula festményét, amely a fasori evangélikus templom ékessége. A kép utóéletében is láthatjuk a politika árnyait.
Miután Benczúr Gyula az evangélikusok felkérését megkapta, megfelelő modelleket keresett. A „szerecsen királyt” egy olyan cigány fiatalamberről mintázta, aki a „csikágónak” nevezett nem éppen jó hírű környéken lakott. A legidősebb, a kisded előtt leboruló királyban pedig önmagát festette meg . Mária és a kis Jézus modelljénak az egyházközség vezetője saját leányát és unokáját ajánlotta, amit a festő szívesen fogadott.
Az oltárkép elkészülte után néhány évtizeddel az 50-es évek Heródesei léptek színre. Aki ugyanúgy rettegtek hatalmuk elveszítésétől, és minden ármányra képesek voltak. Ennek jegyében hurcolták meg azt az immár fiatalasszonyt dr. Szelényi Tiborné Elischer Editet, aki csecsemőként a kis Jézus modellje volt. Ő nyelvtudása miatt az amerikai, majd a francia követségen dolgozott a kereskedelmi osztályon. Az Államvédelmi Osztály kémkedés címén perbe fogta. Koholt vádak alapján 6 év börtönre ítélték Előbb az Andrássy út 60-ban , majd Kalocsán, Egerben és Nyíregyházán raboskodott. 1956 szeptemberében szabadult, férje hűséggel várta. Itthon jó pár évig rendőri felügyelet alatt volt, és abból élt hogy nyelvórákat adott. Úgy emlékezett vissza a börtönévekre, hogy minden megpróbáltatás ellenére sikerült embernek maradnia. Éppen tíz éve, 2004 január 7-én halt meg.
Kedves Hallgatók! A vízkereszti történetnek egy kevésbé ismert összefüggésére próbáltam rámutatni Mind Máté evangéliumának, mind a megtörtént esetnek az a bátorító üzenete, hogy földi hatalmak jönnek-mennek, de Jézus uralma örök. Ezért a betlehemi csillag – vagy ma úgy mondhatnánk, az ige – fényében nekünk is mindent meg kell tenni, hogy rátaláljunk, hogy aztán őt és csak őt imádjuk. Úgy, ahogy egy vízkereszti énekünkben is kérjük ezt: „Szent igéd, mint égi csillag, / Hívjon, vonjon, Jézusunk, /Utat intve, míg megvirrad, / Míg tehozzád eljutunk.” (185/2)