24 fontos hang | Zenei élmény vagy lelki táplálék? – J.S. Bach Máté passiója

Létrehozva: 2020.09.18. 15:43, frissítve: 2020.09.18. 15:59
Szöveg: illisz L. László, fotó: Csűry Csaba
Budapest – A járvány miatt hosszú szünet után, 2020. szeptember 14-én folytatódott a Budavári Evangélikus Szabadegyetem. Az őszi szemeszter első előadásán dr. Hafenscher Károly, az Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnöke, a teológia tanára Bach Máté passiójának egy részletéről beszélt.

Zenei élmény vagy lelki táplálék? Ezt a kérdést járta körül az előadás, amelyet ezúttal nem a kápolnában, hanem a budavári templomban hallgathatott meg a közönség. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a nagyobb térben be lehetett tartani a távolságtartási szabályokat, ám ennél is fontosabb volt, hogy az előadásban közreműködött Bán István orgonaművész, aki a reformáció emlékévében épült, autentikus Bach orgonán szólaltatta meg az „ötödik evangélistának” is tartott zeneszerző műveit.

Az este házigazdája, Fabiny Tamás püspök áhítatában Máté 26,29-et idézve arról beszélt, hogy a zsidókat az egyiptomi szabadulásra emlékeztető páskavacsora lényegében Jézus utolsó vacsorájának előkészülete. Az evangéliumokban leírt, kötött rituáléval zajló alkalom során a páskabárány maga Jézus volt, aki így szólt: Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában. Vagyis tudta, hogy eucharisztikus böjtöt kell tartania – mondta a püspök. Fabiny Tamás arról beszélt, hogy az utolsó vacsora előre mutat a nagypénteki eseményekre, valamint arra, hogy a bízhatunk húsvét üzenetében, hiszen Krisztus feltámad. 

Hafenscher Károly az előadást azzal kezdte, hogy felmutatta Bach Máté passiójának több ezer hangjegyet tartalmazó kéziratát, és azt mondta, most mindebből csupán 24 hangra kell figyelnünk. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy az előadás java része bejátszott zenei részletek parádés, kivételes hozzáértésről tanúskodó elemzéséből állt, amit írásban visszaadni aligha lehetséges. Ezért minden Olvasót biztatunk arra, hogy cikk végén található linken tekintse és hallgassa meg az előadásról készült felvételt – a szerk.)

Az előadó arról beszélt, hogy úgy tekint J. S. Bach-ra, mint igehirdető kollégájára, hiszen a zeneszerző műveiben éppen a légyeget ragadta meg, amikor a kereszt teológiáját hozta közel a hallgatóihoz. Ez pedig nem más, mint igehirdetés – tette hozzá Hafenscher Károly. Bach muzsikáját közösségi, gyülekezeti használatra írta, így közvetítve az evangéliumot, amire a közösség hitvallással válaszolt.

A Máté passió nagypénteki vesperásra, vagyis istentiszteleti felhasználásra készült és 1727-ben, a rendes liturgia részeként mutatták be a lipcsei Tamás-templomban. Érdekesség – mondta az előadó –, hogy Bach híresen rossz kézírással alkotta műveit, de a Máté passiót 1730-ban újra, méghozzá gyöngybetűkkel leírta. A mű szövegét állandó szerzőtársa, Picander írta, aki személyessé, tanító és lelki táplálékká teszi a passiót. Bár a Tamás-templomban sikert aratott, a mű bemutatását követően mégis hamar feledésbe merült.

2020-ban, az Úrvacsora évében különösen fontos, hogy megértsük J. S. Bach Máté passiójának lényegét – mondta az előadó. A mű énekelt beszéddel mondja el az evangéliumi történetet, s ezzel a szeretet hangját megszólaltatva személyes kapcsolatot teremt Jézus és a hívek között – mondta Hafenscher Károly. A szerzési igéket személyességet sugalló dallamok kísérik, Krisztus szenvedéstörténetét pedig az úrvacsora perspektívájából tárja elénk a passió. Teszi ezt főképpen ezért, mert az úrvacsoránál mindig Jézus a vendéglátó, ő ül az asztalfőn. Bach Máté passiója pedig lényegében az úrvacsorára koncentráló hitvallás, azt a legfontosabbat mutatja fel, amiből mi, keresztények élünk – mondta a Budavári Szabadegyetem előadásán Hafenscher Károly.