Különböző felekezetek, eltérő nézetek – akár így is összefoglalhatnánk azt a beszélgetést, melyet január 21-én tartottak a Szólj be a papnak! blog szervezésében. A résztvevők mindegyike ugyanazzal a céllal érkezett: hogy közösen körüljárják a kérdést, vajon milyen a keresztények és az egyház jövőképe a 21. században. Mit is értünk pontosan népegyház alatt? Múltbéli nosztalgia, realitás vagy jövőkép? Kell-e népet toborozni a népegyházhoz?
„A szubkultúra megnevezés nem a legjobb kifejezés ide, ezt általában azokra értjük, akik kiesnek a kultúrából. Az egy egészen más dolog” – kezdte a beszélgetést Kocsis Fülöp, átadva a szót Fabiny Tamásnak: „A népegyháznak is lehet pozitív és negatív jelentése, akárcsak a szubkultúrának.”
Hiteles kereszténység
Balog Zoltán leendő református püspök is további bizonytalanságokra mutatott rá az elnevezés kapcsán: „Az is kérdés, hogy ez egy vallásszociológiai fogalom vagy inkább hitvallás. A hiteles kereszténység mindig kisebbségben volt, főleg, amikor a keresztény Európában igazán komolyan vették a jézusi tanításokat, és komolyan éltek is vele – mondta. – Az is kérdés, hogy mit is jelent egyáltalán a keresztény társadalom. Cement vagy dinamit inkább? Hiszen a cement összetartja azt, ami szétesne. A dinamit viszont fölrobbantja vagy szétfeszíti a korábbi vallásos kereteket.”
A találó hasonlathoz a görögkatolikus érsek-metropolita is hozzászólt: „Ez jézusi parancs. A dinamit szerintem nem az, hogy raboljunk, robbantsunk szét mindent, hanem az az erő, amit Krisztus lehozott a földre, hogy eljusson mindenkihez. A népegyház talán ilyen szempontból negatív fogalom.”
Mielőtt az este során a vitaest alappilléreit alkotó olvasói kérdésekre rátértek volna, Fabiny Tamás megjegyezte, hogy „azért jó, hogy erről püspökökként beszélgetünk, mert nem közgazdászok vagy szociológusok vagyunk. Természetesen fontos a szociológiai és a társadalomszervezési része is ennek, de pontosan itt érezzük sokszor a hiányt, hogy az igazi Isten népéhez kötődés hiányzik, vagy inkább Isten népe maga. A népre egyébként két görög szó is van: a laos és az ethnos. A laos az Isten népe, az ethnos etnikum, külső nép, egy nemzetiséghez tartozás. Ha mi csak az ethnos értelmében beszélünk, az kevés, de ha vallásilag Isten népét testesítjük meg, akkor értelme van a népegyháznak.”
„Mekkora esélyt látnak a püspökök arra, hogy tíz év múlva a felekezetek egy keresztény felekezetté összeolvadjanak?” – hangzott az egyik nézői kérdés.