Az este házigazdája, Fabiny Tamás püspök is egy szárnyasoltár bemutatásával kezdte bevezető áhítatát. Lucas Cranach, akit a reformáció festőjeként is emlegetnek, 1547-ben festette meg a wittenbergi nagytemplom szárnyasoltárát, amelynek felső képein az úrvacsorára egybegyűlt apostolok, illetve a gyermeket keresztelő Philipp Melanchthon és Luther Márton is látható. Ám ezeknél is fontosabb üzenetet hordoz az oltár alsó képén, az úgynevezett predellán látható ábrázolás, amelyen a szószékről a város jeles polgárainak prédikáló reformátor látható, amint rámutat a megfeszített Krisztusra. A festő, miként Luther Márton egész teológiájában, a Megváltót helyezi a középpontba, azt sugallva, hogy a reformáció és a hit lényege a Krisztusra figyelés – mondta Fabiny Tamás püspök.
Sajnálatosan kevés hazánkfia utazik el Szlovákiába, a valaha volt Felvidék északi területeire, ahol a történelmi városok a mai napig őrzik a magyar gyökerű egyházi kultúra örökbecsű kincseit – kezdte előadását Jankovics Marcell. Lőcse, Kassa, Bártfa csodálatos templomai máig ámulatba ejtik a jámbor szemlélőket és a kultúrtörténészeket is, hiszen a belső tereket, szószékeket, padokat és persze a szárnyasoltárokat készítő hajdani mesterek keze munkája múlhatatlan értékeket teremtett.
Az előadó az elmúlt évtizedben több, fényképekkel gazdagon illusztrált kötetben dolgozta fel a jelentősebb felvidéki templomok képzőművészeti alkotásait, különös tekintettel a szárnyasoltárokra. Jankovics Marcell a BESZ-en tartott előadását saját felvételeivel illusztrálta, s a remek képeket magyarázva kalauzolta a hallgatóságot keresztül-kasul az európai kultúrhistória elmúlt évszázadain.
A bártfai Szent Egyed templom kincseit jó néhány vetített fotó magyarázatával mutatta be a hallgatóságnak az előadó. Beszélt arról, hogy a város területének hajdani birtokbavételekor az ekhós szekerekkel érkező telepesek egy-egy jókora keresztet állítottak a földbe, s köréje gyűlve imádkoztak Istenhez, később pedig általában ezeknek a kereszteknek a helyén épültek a templomok. A bártfai templomot a világörökség részévé nyilvánították, s külön érdekesség, hogy a Felvidéken itt található a legtöbb szárnyasoltár. Jankovics Marcell megjegyezte: a vallásháborúk viszontagságai során sok szakrális képzőművészeti alkotást elpusztítottak, de az evangélikusok javára kell írni, hogy ők legfeljebb behajtották a számukra vállalhatatlan szárnyasoltárokat, esetleg félretették azokat, de kárt soha semmiben nem tettek. A tündöklő szépségű, négy szárnyú, bártfai Jézus születése oltár klasszikus bibliai történeteket dolgoz fel, különlegessége, hogy oromdíszében Szent László király szobra látható. Megfigyelhető a központi ábrázoláson – mondta Jankovics Marcell –, hogy a festő feltűnően magasra helyezte a kép horizontját, ami azt mutatja, hogy az alkotó nem az égre, hanem a születő Megváltóval és Máriával kapcsolatos történésre koncentrál, vagyis – Lutherhez hasonlóan – Krisztust helyezi gondolkodásának középpontjába és erre buzdítja a szemlélőt is.
Érdekességként említette meg az előadó, hogy a legtöbb felvidéki oltár képi világának van helyi kötődése, jó példa erre, hogy a festő az egyik oltáron a bibliai jelenet keretéül szolgáló, pálmákkal és ciprusokkal díszített, Szentföldet idéző tájba belefestett egy tölgyerdőt is, amelyből szarvas kandikál elő. Ezzel a bájos trükkel próbálta az alkotó közelebb vinni a látványt a jámbor, felvidéki polgárokhoz – mondta Jankovics Marcell.
Ugyancsak a bártfai templomban látható a Szent Kereszt oltár, amelyen – a fő téma mellett – az a négy ószövetségi próféta látható, akiknek könyveiben a Messiás eljöveteléről olvashatunk. Az oltár predellájában – mint a szárnyasoltároknál általában – Krisztus szenvedéstörténetét idézi meg a festő. Jellemző volt akkoriban, hogy a templomokban látható oltárokat egy-egy módosabb helyi polgár készítette és állíttatta, s így ő határozta meg, hogy melyik szentet ábrázolják rajta.
Legalább ennyire gazdag képzőművészeti alkotásokban a kassai dóm. Részben a messze földön és méltán híres tokaji bornak is köszönhető az, hogy a Sárospatakról észak, vagyis Kassa és a lengyelországi Krakkó felé vezető út mellett alakultak ki a legszebb, leggazdagabb polgárvárosok – mondta Jankovics Marcell. Annak idején a krakkói, királyi megrendelőknek szállító tokaji, zsidó kereskedők felpakolták szekereikre a boroshordókat, melyekben a bor menet közben „magától érett” – ahogyan a lengyelek mondták: szamo rodny, azaz magától termő. A kassai oltár a magyaroknak olyannyira kedves, Árpád-házi Szent Erzsébet történetét meséli el.
Sok egyéb érdekesség mellett beszélt még az előadó a lőcsei templomban található faragott oltárról, amely a világ legmagasabb szárnyasoltára, s a bibliai ábrázolások hátterében itt is felbukkan a jellegzetes, Lőcse környéki táj.
Jankovics Marcell lenyűgöző tárgyi tudásról tanúskodó előadásában még jó néhány felvidéki oltárról beszélt, feltárta az műtárgyak szövevényes kultúrtörténeti vonatkozásait, s olyan összefüggésekre mutatott rá, melyeket a laikus szemlélő magától aligha lenne képes felfedezni.
A BESZ következő alkalmán, március 7-én, dr. Monok István, Széchenyi-díjas egyetemi tanár, irodalom- és művészettörténészt hallgathatják meg az érdeklődők. Az előadás címe: Luther vagy Melanchthon? – A magyarországi reformáció hagyományai.