Északi Evangélikus Egyházkerület

Keczkó Pál 1977. október 9-én született. Apai és anyai ágon is a Nógrád vármegyei Ősagárdról származik. Hároméves volt, amikor családja Vácra költözött. A helyi gyülekezetben nőtt fel, ott konfirmált, édesapja presbiter volt.
Budapesten járt középiskolába, ahol számítástechnikai programozóként végzett. 1998-ban kezdte meg teológiai tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Baán Szilviával, akivel 2003-ban házasodtak össze. Beosztott lelkészi szolgálatukat Pilisen végezték.
2006-ban került Budahegyvidékre, ahol egy évvel később parókus lelkésznek választották. 2018-tól a Budai Evangélikus Egyházmegye esperese, 2021-től a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozókat szervező Tízek tagja, 2024 őszétől az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese, 2026 tavaszától püspöke.
A házaspárnak három gyermeke van: András, Levente és Emília.
Keczkó Pál püspöki programjából
Püspöki hivatásom középpontjában az a hit áll, hogy az egyház jövője nem elsősorban struktúrákban, hanem a Szentlélektől kapott ajándékok felismerésében és hűséges sáfárságában rejlik. Hiszem, hogy Isten sokféle kegyelme ott van híveinkben, lelkészeinkben, gyülekezeteinkben, intézményeinkben és kapcsolatainkban; feladatunk ezért az, hogy ezeket a lelki erőforrásokat imádságos lélekkel, bölcs rálátással és bátor felelősséggel szolgálatba állítsuk. Olyan egyház képe van előttem, amely a maga lelki lényegéhez tér vissza, ebből merít hitelességet, és így válik egyszerre megtartó otthonná a benne élők számára, valamint érzékeny, reménységet hordozó jelenlétté a világban.
Szolgálatom lényegét abban látom, hogy kapcsolatokat építsek emberek, gyülekezetek, szolgálati területek és nemzedékek között, végső soron pedig Isten és ember között. A hálózatosság számomra nem pusztán szervezési elv, hanem lelki valóság; annak felismerése, hogy egymás terhét hordozva, egymás ajándékait megbecsülve és egymást erősítve válhat az egyház élő, missziói közösséggé. Ezért tartom döntőnek a lelkészek pásztorolását, a fiatalok megszólítását, a kis közösségek megtartását, az ökumenikus nyitottságot és a társadalom felé forduló hiteles jelenlétet. Meggyőződésem, hogy Krisztus evangéliuma ma is az az időtálló kincs, amelyre embert és közösséget egyaránt lehet építeni.
Dr. Fábri György vagyok, Budapesten születtem 1964-ben. A csömöri evangélikus gyülekezetben, többgenerációs lutheránus, nagyobbrészt szlovák családban megkeresztelt, konfirmált, ott felnőtt egyháztagként mindig is tisztelettel tekintettem azokra az asszonyokra és férfiakra, akik részt vállaltak közösségünk erősítésében. Édesanyám presbiteri szolgálatában vagy a csömöri gyülekezet méltán nevezetes alkalmain megtapasztaltam a közös elküldetésünk felelősségét egymásért. Mi mást is érezhettem hát, mint megilletődöttséget, amikor értesültem róla, hogy az Északi Egyházkerület felügyelőjének jelöltek. Konfirmációi igém, amit Solymár Péter tiszteletes úrtól kaptam harmincöt évvel ezelőtt, egyértelmű eligazítást adott itt is, mint eddigi életemben mindig, Máté 7. 13-14 szerint: „Menjetek be a szoros kapun.”
Hiszen ez a szolgálat több vonatkozásban is emberpróbáló kihívás. Egyházunknak szembesülnie kell az elbizonytalanodással és borús jövőképpel, a bizalom és együttműködés drámai hiányával, ami jellemzi a mai magyar társadalmat. Az Északi Egyházkerület körében ráadásul ennek a magyar valóságnak a végletei vannak jelen: az észak-keleti országrészben fájdalmasan terjedő elnyomorodás, feszültségek a kisközösségekben, a regionális depresszióval szemben magukat építeni próbáló városok, a budai jómódú kerületek. Ilyen körülmények között az egymásra-figyelés, a szeretettel teli elfogadás, a bölcs mértéktartás és a bátor válaszkeresés egészséges egyensúlyát kell megtalálnunk egyházi közösségünk munkájában.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált egyetemi docenseként, rektorhelyetteseként dolgozom, kutatási területem a társadalmi kommunikáció, a tudomány- és társadalom-filozófia. Kommunikációs és kutatási programokat egyaránt vezetek. Egyházunk képviseletében tagja vagyok Közszolgálati Testületnek, ahol elnökként igyekszem szervezni a közmédia civil felügyeletét. Feleségemmel házasságunk igazi áldás, hiszen a sokágú elfoglaltságok közepette erőt és energiát ad budapesti otthonunk biztonságát éreznem.
A gyülekezeti élet támogató, a testvéri közösséget nem lankadó figyelmével erősítő munkájával Egyházkerületünk leköszönő felügyelője olyan példát és mércét állított, amit nyilván nem lehetséges egykönnyen elérni. Jómagam azt a célt tűzhetem ki jelöltként, hogy – bízva a testvérek segítő közreműködésében – igyekezzem az Egyház felkészülését a reformáció félévezredes megünneplésére a megújuláson való munkálkodással segíteni.
Meggyőződésem, hogy a magyarországi evangélikusság akkor tudja Krisztus jelenvalóságát megélni és hirdetni a gyorsan változó világban, ha tántoríthatatlan a hitben, miközben válaszképes a szervezeti működésben, megnyilatkozásban, párbeszédben. Keresztény missziónk és erkölcsi kötelességünk, hogy a krisztusi példát, a krisztusiodafordulást, a krisztusi szolidaritást a testükben-lelkükben szenvedők, a megerősítésre várók, a magukat és társaikat keresők számára elérhetővé tegyük. Minden egyéb igazodást, vélt vagy valós érdeket, hagyománynak gondolt nehézkességet felül kell írjon ez a törekvés. Isten segedelmét, a Szentlélek erejét és Krisztus kegyelmét kérve, alázattal és erőmhöz, másirányú hivatali feladataimhoz mért energiával igyekszem szolgálni ezt az ügyet magyarországi, európai evangélikusként.