Északi Evangélikus Egyházkerület

Elnökség

Dr. Fabiny Tamás püspök

Életrajzi adatok

Fabiny Tamás 1959. február 5-én született Budapesten. 1982-es lelkésszé avatása után 1986-ig a Siófok – Kötcse – Balatonszárszó társgyülekezetben volt segédlelkész, majd 1986-tól Budapesten, a kőbányai evangélikus gyülekezet lelkészeként szolgált.
1990 óta óraadóként, 1999 szeptemberétől 2006-ig főállásban tanított az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. 2005-ben a köztársasági elnök egyetemi tanárnak nevezte ki.
A 37 éves kényszerszünet után újra induló fasori Evangélikus Gimnáziumnak négy éven keresztül volt hitoktatója.

1998-ban „magna cum laude” minősítéssel teológiai doktorátust szerzett az erlangeni egyetemen.
1996 és 2006 között a Duna Televízió külső munkatársaként vallási műsorokat szerkesztett.
2005 novemberében a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspökévé választotta. A püspökök közötti feladatmegosztás alapján a következő országos szintű munkaterületeket is felügyeli: médiamunka, diakónia, külügyi kapcsolatok, lelkésztovábbképzés.
A Lutheránus (Evangélikus) Világszövetségnek alelnöke, a Keresztény-Zsidó Társaságnak ügyvezető elnöke.

Megjelent könyvei

Részben biblikus, részben egyháztörténeti tárgykörben, illetve fiataloknak szóló kiadványként:
– „Hogy néki szent házat építs” – Józsa Márton és a siófoki templom, 1990. (2. kiadás: 2010.)
– „Sem magasság, sem mélység” – Keken András életregénye, 1993.
– Erzaehlte Dramen [német nyelvű doktori disszertáció Jézus példázatairól], 2000.
– Ajtórésnyi zsoltár, 2001.
– Kereszt fogantyú nélkül, 2013.
– A kötényes Isten – Igehirdetések az irgalomról és a vigasztalásról, 2016.
– Júdás, az elveszett tanítvány, 2023.

Ars poetica

Ige: „…a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.”(Róm 8,19)
Kifejtése: Évtizedek óta dolgozik bennem ez az ige, amióta 17 évesen, a budavári ifjúsági körben – egy laikus testvértől! – igehirdetést hallottam róla. Keresztény küldetésünk célját és irányát határozza meg. Nem maradhatunk rejtve, inkognitóban, hanem nyilvánosság elé kell állnunk. A teremtett világ Róm 8-ban ábrázolt vajúdása, sóhajtozása és feszült várakozása ma is mindennap tapasztalható valóság. Fontosak lehetnek a politikai, közéleti, ökológiai stb. szempontok, de a végső kérdésekre azon keretek között nem lehet választ, a legfőbb nyomorúságokra pedig megoldást találni. Ezért is döntő fontosságú a keresztyének felelőssége: betöltjük-e hivatásunkat? Méltóak vagyunk-e arra, hogy Isten fiainak neveztessünk? A fenti ige nemcsak tükröt tart elénk, hanem meg is erősít küldetésünkben.

Dr. Fábri György egyházkerületi felügyelő bemutatkozása

Dr. Fábri György vagyok, Budapesten születtem 1964-ben. A csömöri evangélikus gyülekezetben, többgenerációs lutheránus, nagyobbrészt szlovák családban megkeresztelt, konfirmált, ott felnőtt egyháztagként mindig is tisztelettel tekintettem azokra az asszonyokra és férfiakra, akik részt vállaltak közösségünk erősítésében. Édesanyám presbiteri szolgálatában vagy a csömöri gyülekezet méltán nevezetes alkalmain megtapasztaltam a közös elküldetésünk felelősségét egymásért. Mi mást is érezhettem hát, mint megilletődöttséget, amikor értesültem róla, hogy az Északi Egyházkerület felügyelőjének jelöltek. Konfirmációi igém, amit Solymár Péter tiszteletes úrtól kaptam harmincöt évvel ezelőtt, egyértelmű eligazítást adott itt is, mint eddigi életemben mindig, Máté 7. 13-14 szerint: „Menjetek be a szoros kapun.”

Hiszen ez a szolgálat több vonatkozásban is emberpróbáló kihívás. Egyházunknak szembesülnie kell az elbizonytalanodással és borús jövőképpel, a bizalom és együttműködés drámai hiányával, ami jellemzi a mai magyar társadalmat. Az Északi Egyházkerület körében ráadásul ennek a magyar valóságnak a végletei vannak jelen: az észak-keleti országrészben fájdalmasan terjedő elnyomorodás, feszültségek a kisközösségekben, a regionális depresszióval szemben magukat építeni próbáló városok, a budai jómódú kerületek. Ilyen körülmények között az egymásra-figyelés, a szeretettel teli elfogadás, a bölcs mértéktartás és a bátor válaszkeresés egészséges egyensúlyát kell megtalálnunk egyházi közösségünk munkájában.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált egyetemi docenseként, rektorhelyetteseként dolgozom, kutatási területem a társadalmi kommunikáció, a tudomány- és társadalom-filozófia. Kommunikációs és kutatási programokat egyaránt vezetek. Egyházunk képviseletében tagja vagyok Közszolgálati Testületnek, ahol elnökként igyekszem szervezni a közmédia civil felügyeletét. Feleségemmel házasságunk igazi áldás, hiszen a sokágú elfoglaltságok közepette erőt és energiát ad budapesti otthonunk biztonságát éreznem.

A gyülekezeti élet támogató, a testvéri közösséget nem lankadó figyelmével erősítő munkájával Egyházkerületünk  leköszönő felügyelője olyan példát és mércét állított, amit nyilván nem lehetséges egykönnyen elérni. Jómagam azt a célt tűzhetem ki jelöltként, hogy – bízva a testvérek segítő közreműködésében – igyekezzem az Egyház felkészülését a reformáció félévezredes megünneplésére a megújuláson való munkálkodással segíteni.

Meggyőződésem, hogy a magyarországi evangélikusság akkor tudja Krisztus jelenvalóságát megélni és hirdetni a gyorsan változó világban, ha tántoríthatatlan a hitben, miközben válaszképes a szervezeti működésben, megnyilatkozásban, párbeszédben. Keresztény missziónk és erkölcsi kötelességünk, hogy a krisztusi példát, a krisztusiodafordulást, a krisztusi szolidaritást a testükben-lelkükben szenvedők, a megerősítésre várók, a magukat és társaikat keresők számára elérhetővé tegyük. Minden egyéb igazodást, vélt vagy valós érdeket, hagyománynak gondolt nehézkességet felül kell írjon ez a törekvés. Isten segedelmét, a Szentlélek erejét és Krisztus kegyelmét kérve, alázattal és erőmhöz, másirányú hivatali feladataimhoz mért energiával igyekszem szolgálni ezt az ügyet magyarországi, európai evangélikusként.