Weöres Sándor ismerte a szerelem ábécéjét, utat mutatott a teljesség felé, énekelt a határtalanról. Imájában, Két hajnali himnuszában oly egyszerűen és magától értetődően vallja meg, hogy ez az egész mindenség a teremtő Istené. Ajkunkra adja a szót, hogy mennyei Atyánkat a teremtettségbe való belefeledkezés meghitt, intim, szent pillanataiban köszöntsük – írja publicisztikájában Stifner-Kőháti Dorottya.