Látás

Létrehozva: 2016.10.09. 11:21, frissítve: 2016.12.05. 16:33
A rádióban is rendszeresen hallhatjuk a szlogent: „Október a látás hónapja”... ezzel együtt évek óta igyekszünk bejáratni ezt a mondatot is: „Október a reformáció hónapja.” Kossuth Rádió Vasárnapi Újság - Lélektől lélekig, 2016. október 9.

A rádióban is rendszeresen hallhatjuk a szlogent: „Október a látás hónapja”. Tizenöt hónapos koromban már szemüveget hordtam (erős drót kunkorodott a két fülem mögé), így a magam részéről igazán értékelni tudom ezt a kampányt. Ezzel együtt évek óta igyekszünk bejáratni ezt a mondatot is: „Október a reformáció hónapja.” Protestáns templomokban és közösségi helyeken ezekben a hetekben különösen is sok alkalmat tartunk, a megemlékezések csúcspontja pedig október 31-én, a reformáció emléknapján lesz. Megjegyzem, hogy egyre több országban ismerik fel, hogy mindez korántsem csak a protestáns egyházak ügye, így sok felé példa van arra, hogy a hónap utolsó napján római katolikus lelkész is szolgál a közös istentiszteleten. Emögött az a felismerés húzódik, hogy a reformáció ügyére ma nem a szakadás, hanem az egyház – Krisztus egy egyháza – megújulása felől tekintünk.

         Jó azonban, ha a kettőt összekapcsoljuk. Október a reformáció és a látás hónapja. A wittenbergi városi templomban, ahol Luther Márton több ezer igehirdetést tartott – ma Lucas Cranach festménye van az oltáron. A kép közepén a keresztre feszített Jézus látható, jobb oldalán a prédikáló Luther, bal oldalán a gyülekezet. A wittenbergi polgárok között felfedezhetjük a reformátor feleségét, ölében kisfiúkkal. Luther határozott mozdulattal a kereszten szenvedő Krisztusra utal. A festő ezzel is kifejezésre juttatja, mennyire fontos a theologia crucis, a kereszt teológiája.  A kép mintegy felidézi Pál apostol tanítását, aki szenvedélyesen így ír a galatáknak: „szemetek előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha köztetek feszítették volna meg” (Gal 3,1). Cranach a reformáció festője volt. Ezért is mondom, hogy a látás és a reformáció összetartozik.

         Mi evangélikusok a nevünkben is hordozzuk, hogy az evangéliumhoz ragaszkodunk, az örömhírt követjük. Ebben az összefüggésben utalok arra a szép hagyományra, hogy Lukács evangélista nemcsak történész és orvos, hanem festő is volt. André Gide francia író ezért A tékozló fiú hazatérése című drámai költeménye elején Lukácsra utalva ír így: „A magam titkos gyönyörűségére, miként a régi szárnyas oltárokon szokás, leföstöttem itt e példázatot…” Jó, hogy vannak ilyen prédikáló festmények. Erősítik és megújítják a hitünket. Október a látás és a reformáció hónapja. Persze azért jó, ha a többi érzékszervünket is használjuk. Egy rádiós jegyzetben külön hangsúlyozni lehet a hallás jelentőségét. És nemcsak itt, hanem az egyházban is. Ismét csak Pál apostol írja, hogy „a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által” (Rm 10,17).

         A reformáció hónapjában protestánsok, katolikusok s mindnyájan használjuk a teremtő Istentől kapott érzékszerveinket, ezért október legyen a látás és a hallás hónapja, valamint a közösen megélt hit és a keresztyén egységtörekvések ideje.

 

(Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság Lélektől lélekig rovatában, 2016. október 9-én.)

vasárnap, 2016, október 9
-