Október 31-én jelen lehettem azon a közös reformációi megemlékezésen, amelyet a svédországi Lundban tartott Ferenc pápa részvételével a Vatikán és a Lutheránus Világszövetség vezetése.
Az istentisztelet felemelő része volt, amikor a résztvevők egymással a békesség jelét osztották meg. A római pápa és az evangélikus püspök átölelte egymást. A közelmúltban magyarul is megjelent irat címét kölcsönvéve azt mondhatjuk, hogy eljutottunk a szembenállástól a közösségig. Ebben az ölelésben egyszerre van benne a bocsánatkérés és a megbocsátás, a gyónás és a feloldozás. Azt hiszem, szíve mélyén mindkét fél ötszáz éve várt erre az ölelésre.
Ám még nem értünk célba. Örülök, hogy a liturgia keretében az említett dokumentumnak éppen a harmadik felszólítását vezethettem be, miközben egy kislány meggyújtotta a harmadik gyertyát. Ez az elköteleződés ugyanis arról szólt, hogy immár az egyház látható egységét fogjuk munkálni. Ennek jele egyebek mellett az asztalközösség. Arra vágyunk, hogy egyek legyünk az úrvacsorában is.
A lundi istentisztelet után a malmői sportcsarnokban folytatódott, amolyan fesztivál keretében. A pápa ott már nemcsak az evangélikus egyházi vezetőket ölelte meg, hanem azokat is, akik tanúságtételükkel az irgalmasság mai gyakorlásáról szóltak. Az indiai asszonyt, aki a klímaváltozás ügyében sürgetett összefogást. A bogotai katolikus papot, aki a paramilitáris szervezetekkel szállt szembe. A dél-szudáni atlétanőt, aki a Lutheránus Világszövetség menekülttáborából indult, és a riói olimpián a menekültek csapatában ért el számottevő eredményt. Az afrikai asszonyt, akik a Caritas segítségével üldözött gyermekeknek működtet árvaházat.
Ötödikként egy különösen sok szenvedésnek kitett város katolikus püspöke szólalt meg. A szíriai Aleppo katolikus püspöke abból a városból hozott üzenetet, ahol most olyan sok a könny, a rom és a szenvedés. Békeüzenet Aleppóból! Jézus szavát visszhangozta ez az üzenet, aki így szólít meg minket az evangéliumban: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.” (Jn 14,27).
Jézus ad békét és kiengesztelődést. Halála előtt ő így imádkozott a mennyei Atyához: „Add Uram, hogy mindnyájan egyek legyenek. Hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” A keresztyének egységtörekvése – amelynek jelentős állomása volt a lundi és a malmöi találkozó a közös bizonyságtétel eredményessége miatt is sürgető. A magunk ereje itt kevés. A Lélekre kell hagyatkoznunk. Munib Younan jeruzsálemi püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke immár kamerák és mikrofonok nélkül ezt kérdezte Ferenc pápától: What’s next?” Vagyis hogy mi legyen a következő lépés. I don’t know. I’m not the Holy Spirit. Nem tudom, nem én vagyok a Szentlélek.” – válaszolta Ferenc pápa. Ez a látszólag bizonytalan mondat azt a készséget is kifejezi, hogy ha Szentlélek úgy akarja akkor további lépéseket tehetünk a keresztyén egység útján.