Püspöki jelentés a 2023-as évről
„Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” Kol 2,7
Tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés!
Feladatom az elmúlt évről való számadás, de elkerülhetetlen, hogy érintem a 2024-es év néhány történését is. Olyan időket élünk, amelyek az egyházunk jövője szempontjából meghatározók lehetnek. Fontos ezért, hogy Isten iránti alázattal, az ökumenikus szolidaritást sem feledve tanuljunk olyan jelenségekből, amelyek széles körben foglalkoztatják az egyházi és társadalmi közvéleményt.
De kezdjük a 2023-as évvel! Szolgálatomra nézve különlegesnek érzem annak legelejét és legvégét. Január elsején reggel a kiskörösi templomban prédikáltam, abban a templomban, ahol 200 évvel korábban Petőfi Sándort megkeresztelték. Felemelő volt ez az alkalom, hiszen a magyar történelem egy kimagasló, ráadásul evangélikus személyiségére emlékezhettünk. December 31-én pedig Kárpátalján szolgálhattam, egy olyan magyar közösségben, amely immár második éve szenvedi el egy brutális háború borzalmait. A múlt magasztossága és a jelen próbatételei ismeretében mi mégis a jövőre irányulva végezzük a szolgálatunkat. Hiszem, hogy az Úristennek terve van velünk, és az ő munkatársai lehetünk, ezért egy olyan igét választottam, amely kifejezi a múltba gyökerezett, de mégis a jövőre irányuló törekvéseinket. „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” Kol 2,7
1, Meggyökerezve
Néhány éve indítottuk el a gyülekezetplántáló-programokat. Örömmel tapasztalom, hogy Szentendre környékén (Budakalászon és Pomázon) milyen szép eredményeket hozott máris ez a plántálóprogram.
Személyesen is végezhettem itt szolgálatot. Hasonlóképpen volt alkalmam személyesen tájékozódni a kistarcsai és kerekesi plántálásról is. A népszámlálás helyi adatai ismeretében mondhatjuk: teljesen indokolt ennek a munkának a folytatása. Mai közgyűlésünkön további plántálási lehetőségeket fogunk megvizsgálni, ezek nagyobb része Budapest agglomerációjához kötődik. Tapasztalatunk, hogy a budai oldalhoz kötődő agglomeráció valamivel talán könnyebb terület, mintha ott gyorsabban lehetne eredményeket elérni. Vizsgáljuk meg, miként fejleszthető a budaörsi vagy budafoki gyülekezet jelenlegi szórványaihoz kapcsolódó plántálást, de ne feledkezzünk meg a gazdaságilag és szociológiailag hátrányosabbnak tűnő Pest megyei területekről sem. Gyál, Vecsés, Gyömrő mellett azokkal a közösségekkel is kell foglalkozni, amelyekben a népegyházi keretek visszaszorulásával a hagyományos evangélikusság nehezebben szólítható meg, ugyanakkor a beköltözők talán tartalékot jelentenek, példának okáért Péterire vagy Mendére gondolok. Öröm, hogy a plántálási gondolat megfogalmazódott Olcsva esetében is.
A meggyökerezés alcímhez sorolom a lelkészutánpótlás és általában a lelkészpásztori hivatás gondozásának kérdését is. Zsinati szinten is elkezdtünk foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy mit tehetnénk a gyakran jelentkező bajok orvoslásáért. Óvnék attól, hogy a felelősség tekintetében érintettek egymásra mutogassanak, inkább azt nézzük meg, hogy közös összefogással mit tehetnénk! Az EHE-n folyó munka és a LÉM által biztosított keretek csak a jéghegy csúcsát jelentik. A gyülekezetekben zajló elkötelezett hitoktatás, a konfirmáció komolyan vétele, és a rendszeres ifjúsági alkalmak mindenképpen előfeltételei annak, hogy egyáltalán jelentkezzenek érdeklődők a teológiára. A tavalyi és idei tematikus évek ebben sokat segítettek. Az egyetemen tanulók hivatástudatban való elköteleződése sem csak az ott oktatók munkájával függ össze, hanem a küldő lelkipásztorok vagy iskolalelkészek felelőssége is. Ismételten szorgalmazom, hogy az egyes egyházmegyék folyamatosan tartsák számom a maguk teológus hallgatóit, valamint változatlanul törekszem arra, hogy az egyházkerület is az első pillanattól fogva magáénak tekintse a hallgatókat. Ezért korántsem csak hivatalos kapcsolatot kívánok ápolni velük, hanem a nekik szervezett, immár hagyományos augusztus végi lelki napokkal, folyamatos kísérésükkel, személyes kapcsolattartással, vagy például a gyakornoki programmal igyekszem szorosabbra fűzni a kapcsolatot velük. Ugyanígy törekszem az egyetemi oktatókkal való érdemi kapcsolattartásra.
A meggyökerezés összefüggésében hozom a közgyűlés elé a lelkészi életpályamodell kérdését. A sokat emlegetett három láb közül, a harmadik, a méltányoshoz immár közelítő anyagi elismertség megtartó erőnek látszik. Sok pozitívum említhető a másik két lábbal kapcsolatban is, így például a lelkészakadémiák, a továbbképzés összefüggésében a lelkészek jelentős része örömmel él az egyéni vagy csoportos szupervízió lehetőségével. Talán az úgynevezett jelzőrendszer is kezd eredményesen működni, több alkalommal sikerült nehéz családi körülmények közepette vagy nehéz mentális helyzetben segíteni kollégáknak. Őszintén szólva azért van bennem aggodalom is. Sok személyi, hivatási, családi gondról nem értesülünk/lök időben, ezért személyesen az én szívemre is ránehezedik több egyéni tragédia, mert a késői jelzés vagy saját figyelmetlenségem miatt már nem mindig tudunk/tudok jól segíteni. A LÉM-mel kapcsolatban két kérdést szerintem át kellene gondolni. A szim számok gyakorlatát, valamint azt, jó lenne a cikluson belül is jelzőpontokat rögzíteni, ahol mind az érintettek (lelkészek és gyülekezetek) mind a vezetők értesülnének arról, ha valaki például aránytalanul keveset teljesít. Külön kérdés, hogy ezt miként tudjuk összekapcsolni a lehetséges és szükséges következményekkel. Örömteli, hogy most érik be a másoddiplomás képzés néhány első gyümölcse.
A meggyökerezés témakörében szólok a népszámlálásról is, bár ezt a témát elnöktársam részletesebben elmezi. Magam csak a sokat emlegetett 40%-ra utalok, vagyis arra, hogy a lakosság ilyen nagy arányban nem kívánt válaszolni a vallással kapcsolatos kérdésre. Számomra ez a gyökértelenség, az el nem köteleződés jele. Javaslom, hogy siránkozás helyett a hitvalló kereszténység megélésével törekedjünk arra, hogy a gyökértelenek száma csökkenjen, segítsük őket a közösségre találásban! Ebben kiinduló alapnak kell lennie annak, hogy minden egyes gyülekezet alaposan elemzi a népszámlálási adatok rá vonatkozó részét. A hitvalló evangélikusság eszméjét jól segítheti az ágostai hitvallás közelgő 100. évfordulójára való tudats felkészülés.
A megygyökerezés vagy éppen gyökértelenség támája kacsán említem az ukrajnai háborúhoz is kapcsolódó menekült kérdést. Minden elismerésem azoké a gyülekezeteké és intézményeké, valamint azon személyeké, amelyek és akik befogadtak menekülteket, anyagilag, szállásadással vagy egyéb módon igyekeztek enyhíteni sokak fájdalmát. Az országos tekintetben az evangélikus diakónia és a Dévai fogadó munkáját sokan ismerik, egyházkerületi összefüggésben ki kell emelni a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye elkötelezett munkáját e téren, magam nagyra értékelem továbbá a vecsési gyülekezet kárpátaljai romákat hosszú időn keresztül befogadó szolgálatát, de számos egyéb gyülekezet és intézmény e téren végzett munkáját is. Itt említem meg, hogy az amúgy is sok áldást jelentő norvég testvér-egyházkerületi kapcsolat keretében tavaly nagyon komoly anyagi támogatást kaptunk a menekült munkára. Ugyanez érvényes az ELCA-ra, M-L-B-ra és számos egyéb külkapcsolatunkra.
A meggyökerezés fogalomkörébe tartozik végül az elődökre való emlékezés és emlékeztetés. Idén két fontos évforduló kapcsán is visszagondolhattunk múltunkra: 50 éve halt meg br. Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, és 200 éve született Sárkány Sámuel püspök.
2, Építés
A szó fizikai és metaforikus értelmében is beszélnünk kell építkezésről. Kezdem az előbbivel. A covid miatti visszaesés után számos nagyobb építkezés megvalósult vagy megvalósulóban van. Magyarország Kormányával 2020 tavaszán kötöttünk megállapodást: annak eredményeként, ha némi késéssel is, de több minden megvalósult már. Az Országos óvodaprogram keretében immár sikeresen működik a ceglédi evangélikus óvoda, illetve tavaly letettük a kelenföldi óvoda alapkövét is. A Parókia felújítási program is szép eredményeket hozott. Az energiaválság kapcsán az országos iroda szakmai segítségét is igénybe véve számos egyházi épületünk energetikai felújítása megvalósult. A lágymányosi Luther Kollégium megnyitása ugyan 2022 őszén történt, de az épület igazi belakása, valamint közegyházi alkalmakra való igénybevétele már 2023-hoz kötődik. Nagy örömünkre – a bajor testvéregyháznak is köszönhetően – felszentelhettük a piliscsabai Béthel területén az új templomot. Határon túlra kitekintve nagyobb építkezésként említhetem meg a Tornalján megvalósuló missziói központot. Ez a munka ugyanúgy alapvetően állami támogatásból valósul meg, mint a nagy salgótarjáni beruházás, amelyre a Modern városok program keretében kaptunk támogatást. Sok gyülekezet jól élt az olyan pályázati lehetőségekkel, amelyre a Magyar falu program adott módot.
Kerületünkben a diakónia területén jelentősebb beruházás a nyíregyházi Élim szolgáltatásbővülése volt. Oktatási intézményeink közül a nyíregyházi Kossuth Gimnázium díszterme újulhatott meg.
Örömteli alkalmak voltak az orgonaszentelések (Gödöllő, Sámsonháza). Ehhez kapcsolódva említem meg az új énekeskönyv szerkesztését. A munka a céldátuma 2030.
Az építkezés lelki aspektusához sorolom az ökumenikus kapcsolatok erősítését. Ezért örömmel vettem részt a Pannonhalmán megrendezésre került „Keresd a békét és járj utána!” című ökumenikus konferencián, a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencián, valamint a Leuenbergi Konkordia évfordulójára rendezett GEKE-konferencián Debrecenben. De az ökumenikus kapcsolatokat erősítik a Püspökkenyér adásai vagy a görögkatolikusokkal közösen tartott püspöki tanács is. Fontosnak tartom a világevangélikussággal való kapcsolatot is. Az LVSZ-nagygyűlés, melyre kerületünkből több küldött is eljutott szintén megerősítő alkalom volt.
Közéleti megszólalásaimra is elsősorban úgy tekintek, melyek lehetőséget adnak arra, hogy egyházunkra és szolgálatunkra irányíthassam nagyobb közönség figyelmét, mintegy meghívva őket az egyházi közösségbe. Ezen szolgálatok között is a különféle igei szolgálatok (a primer evangéliumhirdetés) állnak közelebb hozzám (napi ima, Lélektől lélekig, közvetített istentiszteletek), de közvetett módon a közéleti kérdésekben (pl.: életvégi kérdések, áldozatvédelem stb.) való megszólalásaimat is egyházépítési alkalmaknak látom.
3, Erősödés
2023 a konfirmáció éve volt egyházunkban. Köszönet illeti meg mindazokat, kik a tematikus év programjainak megvalósulásában szerepet vállaltak. A következő években fogunk választ kapni: mennyiben sikerült elérni, hogy a konfirmációi oktatás szellemi igényességgel és megfelelő segédanyagok felhasználásával történjék; 2023-ban konfirmáltak mennyiben maradnak az ifjúságban, és lesznek egyházunk tagjai. A norvég testvér-egyházkerülettel való együttműködés szép példája volt a konfirmáció témakörében szervezett norvég–magyar bilaterális konferenciánk. A két egyházkerület közötti kapcsolatot az imahíd is erősíti.
A megerősödés témaköréhez tartoznak a lelkészszentelések is. Ezek a szolgálatok püspöki működésem legmegrendítőbb feladatai közé tartoznak. A liturgiának az a része, mikor elhangzik a „felhatalmazlak és kötelezlek az igehirdetésre” mondat és a confirma hiszem, nemcsak az új lelkésznek, hanem a jelen levő lelkészeknek és az egész közösségnek megerősítés. 2023-ban Wächter Baldót, aki a miskolci Kossuth Gimnáziumba került iskolalelkésznek, és Szász Leventét, aki Ősagárdon szolgál szentelhettem fel. Szervezési és adminisztratív okokból csúszott 2024 vízkeresztjére dr. Sárik Eszter másoddiplomás lelkészünk szentelése, ő jelenleg a kelenföldi gyülekezetbe kapott beosztott lelkészi feladatot.
4, Hálaadás
A választott ige így fejeződik be: „és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” Kol 2,7 Az elmúlt évre visszatekintve sok örömteljes eseményért adhatunk hálát. De zárszóként mégis azt emelném ki, hogy a nehéz, embert próbáló és sokszor megoldhatatlan helyzetek is hálaadásra indíthatnak bennünket, mert újra és újra tudatosítják bennünk: a megoldás nem a mi kezünkben van, hanem az Istenébe. Hálásak lehetünk, hogy van kihez menekülni, s kitől áldást és megoldást kérni közös ügyeinkre.
Így adok hálát mindenek előtt a mi Urunknak, hogy az elmúlt évben – a térdműtétem és az azt követő rehabilitáció során is – megtartott. Hálával gondolok elnöktársamra, helyettesemre, munkatársaimra és az egyházkerület minden tagjára. Ha valamiben vétettem ellenük, bocsánatot kérek tőlük, és kérem, hogy együtt fáradozzunk egyházkerületünk és egész egyházunk javán, hogy az Úrban gyökerezzünk meg és épüljünkk fel, valamint erősödjünk meg a hit által.
Erős vár a mi Istenünk!
Budapest, 2024. március 8.
Dr. Fabiny Tamás
püspök