Hetek óta foglalkoztat Útmutatónk évi igéje: „Én adok majd a szomjazónak az élet vízének forrásából ingyen” (Jel 21,6)
Világunkban 850 millió ember nem jut tiszta vízhez. Húsz másodpercenként szomjan hal egy gyermek. Az elsivatagosodás egyre nagyobb mértéket ölt. Prognózisok szerint a „kék arany” lesz a Föld egyik legértékesebb nyersanyaga.
A német protestáns egyházak Brot für die Welt nevű segélyszervezete 2018-ra „vizet mindenkinek” mottóval indított fejlesztési programot, a 23. zsoltárt is idézve: „csendes vizekhez terelget engem”. Néhány éve sokakat megszólított a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet „Te meddig mennél el egy pohár vízért?” mottójú programja. E szemléletformáló akció az etiópiai segélyprogramjukhoz kapcsolódott, és egy futópad segítségével bárki megtapasztalhatta, milyen az, amikor egy kis vízért akár 5–10 km-t is kell gyalogolni…
A szomjúságot persze érthetjük metaforikusan is, hiszen beszélünk tudás-, vagy kultúrszomjról, költők szavaival pedig szerelmesek vallhatják: „részeg vagyok, és mindig szomjazom” (Shakespeare: 75. szonett), „A szó nem leli számat: / kimondhatatlan szomj gyötör utánad” (Nemes Nagy Ágnes: A szomj).
Jézus még ezeknél is erősebb tartalommal használja a szomjúság képét, amikor a Hegyi beszédben ezt mondja: „Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6). Jézus szavai mögött ott érezhetjük a megrendítő ámószi próféciát, amely szerint eljön majd az idő, amikor az emberek nem kenyérre éheznek és nem vízre szomjaznak, hanem Isten igéjére: „Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak és keresik az ÚR igéjét, de nem találják. Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak” (Ám 8,12-13).
Minek kell még történnie, hogy a XXI. század embere is ilyen kétségbeesetten vágyódjon Isten igéjére, mert különben úgy érzi, szomjan pusztul?
Ha létezik légszomj, akkor lennie kell ég-szomjnak is. Ez az ősi vágy, Isten utáni epekedés. Clairvaux-i Bernát énekeskönyvünkben is megtalálható misztikus szavai is ezt juttatják kifejezésre: „Ki téged izlel, éhezik, és szomjasabb lesz, aki iszik…” (EÉ 360)
Jézus tanítványaiként nemcsak ezt a lelki szomjúságot ismerjük, hanem azt is tudjuk, hol lehet az csillapítani. „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék” (Jn 7,37). Évi igénk lényegében ezt folytatja: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásaiból ingyen” (Jel 21,6c).
E csodálatos ígéret mélyebb megértéséhez ezúttal a szöveg latin fordítását hívom segítségül.
Az „élet vizének forrásából” szerkezet a Vulgatában így szerepel: de fonte aquae vitae. Az aqua vita élő vizet jelent. Biblikus és egyházi szóhasználatban megszentelődtek ezek a szavak. Az más kérdés, hogy a alkoholgyártók is lecsaptak erre a kifejezésre, és akvavit néven forgalmaznak gabonából vagy burgonyából előállított fűszerezett szeszesital. Ennek bizonyára kellemes az íze, kis mértékben lehet is fogyasztani, de a szomjat biztosan nem oltja. Főleg nem az egzisztenciális szomjúságot, az ég-szomjat.
Isten közvetlenül a forrásból adja a csillapító élő vizet. A forráshoz kell visszatérnünk, úgy amint a reformátorok is mondták: ad fontes. Magyarországi Evangélikus Egyház! Lelkészek, presbiterek és gyülekezeti tagok! Ha nem élünk rendszeresen Isten igéjével, akkor végünk. Ha a tiszta forrás helyett mocskos vagy maszatos edényekből vesszük magunkhoz a zavarosnál zavarosabb folyadékokat, akkor elpusztulunk.
Nem járunk jó úton, ha a tiszta forrás helyet csakis a pénzügyi forrásokat lessük, vágyakozva azok felbuzgására. Az élő víz forrását a mi Urunk ugyanis ingyen kínálja. A latinban itt a gratis szerepel. A szóban nem egyszerűen a reklámvilág csábító grátisz szavára ismerhetünk rá, hanem a gratia, kegyelem kifejezésére. Luther nagyszerű felismerésével vallhatjuk: sola gratia, egyedül kegyelemből.
Ezért is szeretem a budavári templom közelében létesített reformációi emlékkutat, ahol a csobogó víz mellett olvashatók a számunkra oly kedves szavak: sola gratia, solus Christus és a többi.
A reformáció emlékéve után is érvényes a Lutheránus Világszövetség tavalyi, windhoeki nagygyűlésének három híres not for sale meghatározása: sem az üdvösség, sem az ember, sem a természet nem bocsátható áruba.
Pál apostol ezt mondja a Úrban hívőkről: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Rm 3,24).
„Szomjat oltó vizedet ad” – hangzik az ifjúsági énekünk. Szépen rímel az évi igénkre. Idézzük fel napról napra. Kortyoljunk nagyokat az Isten szeretetéből.