„Odadőlsz az utcapadra” – A hajléktalan Jézus

Hibaüzenet

  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
  • Notice: Undefined index: und include() függvényben (/var/www/external/drupal/public_html/sites/eszak.lutheran.hu/themes/eszakill/templates/node/node--view--hirdetesek--block-hirdetes.tpl.php 11 sor).
Létrehozva: 2017.05.29. 14:21, frissítve: 2017.06.27. 14:53
Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Fabiny Tamás, fotó: maltai.hu, MTVA
„Nemcsak a földi Jézusnak, hanem a feltámadott Krisztusnak is vannak sebei. Nemcsak a názáreti Jézus hontalan, hanem a kozmikus Krisztus is” – fogalmaz A hajléktalan Jézus című szobor által ihletett írásában Fabiny Tamás evangélikus püspök.

Karácsonykor gyakran beszélünk a hajléktalan Jézusról. Mária és József nem talált szállást Betlehemben, ezért megszületett gyermeküket istállóba fektették. Ő ettől kezdve már tudta, mit jelent a hajléktalanság. Átélte, hogy „a rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania”. (Mt 8,20)

Jézus húsvétkor legyőzte a halált. Ő a bezárt ajtókon is keresztül tudott hatolni. Nem engedte, hogy a peremre szorítsák: „…megállt középen, és így szólt hozzájuk: »Békesség néktek!«” (Jn 20,19) Tamás éppen nem volt ott a feltámadott Krisztus megjelenésekor, ezért ezt mondta: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” (Jn 20,25) Nyolc nap múlva aztán Jézus így szólt a kételkedő tanítványhoz: „Nyújtsd ide az ujjadat…” (Jn 20,27) Az evangélista nem ír arról, hogy Tamás élt volna a sebek megérintésének lehetőségével: a tapasztalati valósághoz foggal-körömmel ragaszkodó tanítványt lefegyverezte Jézus békességet hirdető szava. Leborult előtte, és így felelt: „Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,28)

Az elbeszélésből egyértelműen kiderül, hogy a meghalt és a feltámadott Jézus azonos! Ő testben támadt fel. Talán ezért is evett meg a tanítványok szeme láttára egy sült halat.

Nemcsak a földi Jézusnak, hanem a feltámadott Krisztusnak is vannak sebei. Nemcsak a názáreti Jézus hontalan, hanem a kozmikus Krisztus is.

Ezt a Jézus Krisztust ábrázolja egy kanadai szobrászművész, Timothy P. Schmalz megrendítő alkotása. A padon fekvő alak lehetne egy névtelen hajléktalan. Ám alkalmi takarója alól kikandikálnak a lábai, amelyeken ott vannak a sebek. Arcát nem látjuk, de sebeit igen.

A szobrot a Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség szervezésében eredetileg Rómában állították ki, de több másolata is készült. Egy ilyen, padon fekvő Krisztust helyeztek el Budapest VIII. kerületében, a Horváth Mihály téren. Az előtt a római katolikus templom előtt, ahol gyakran befogadnak és megvendégelnek hajléktalanokat és menekülteket. Szerencsére itt nyoma sincs a fekvést lehetetlenné tevő két vaskorlátnak, amely pedig ott éktelenkedik a környék számos padján. Tervek szerint az ország több pontjára elviszik az alkotást.

Nagycsütörtökön Erdő Péter bíboros áldotta meg a szobrot. Lackfi János költő pedig az erre az alkalomra írt megrázó versét (A hajlékkészítés zsoltára) olvasta fel a helyszínen. A mű elején a költő ironikusan szól arról, mennyire infantilizálni akarjuk Jézust, ráadásul be kívánjuk őt zárni a templom magányába:

 

Uram, mi, a te híveid,
roppant rendes gyerekek vagyunk ám,
lehozunk téged az égből,
bebugyolálunk öblítőillatú ruhácskákba,
megédesítjük a papit is, amivel megetetünk,
nehogy elcsapd a kis haskódat,
csinálunk neked babaházat,
elnevezzük templomnak,
ott majd minden habos márvány lesz
meg csipi-csupa aranyozás […].

 

A vers folytatása szerint Jézus nem engedi, hogy őt a magunk játékszerévé tegyük, hanem kilép a templomból, és a világ szenvedőivel vállal közösséget. Az álszent egyház persze ezt nem nézi jó szemmel, ezért így korholja őt:

 

te fogod magad, és összevissza csavarogsz
a világban, nem maradsz meg a jó kis
kereteid között, én ezt nem is értem, Uram,
hát mindent megadtunk neked, öntettünk
harangot, hogy az órát se kelljen nézned,
építtettünk orgonát, hadd búgjon érzelmesen
a füledbe, erre te meg szabadon
kószálsz olyan utcákon, ahol még
az átlagembernek is veszélyes egyedül
járnia, nemhogy neked, akit eddig
pátyolgattunk, mindent alád tettünk,
s tessék, így hálálod meg nekünk.
Szóba elegyedsz a pénzváltókkal,
az illegálisokkal, a vágott arcúakkal,
és összevissza ölelgeted őket, még félreértik […].
És odadőlsz az utcapadra,
a koszba, a hajléktalan mellé,
és eszünkbe juttatod, hogy nálunk
pince-padlás teli van cuccokkal,
ő meg két szatyorban hordja az életét,
hogy mi tonnaszámra gyártjuk a szemetet,
és idegesek vagyunk, ha nem szállítják
el azonnal a szép kis házunk elől,
ő meg a mi szemetünkből él…

 

Nem folytatom. Örülnék, ha minél többen elolvasnák ezt az interneten hozzáférhető verset. Halkan megemlíthetjük: annak a költőnek a műve, aki a Luther Márton életéről szóló rajzfilm szövegét írta. Köszönet mindkettőért.

Hamarosan egy evangélikus templom előtt is el szeretnénk helyezni a hajléktalan Krisztus szobrát. Nem kiállítási tárgyként, hanem nyugtalanító jelként.

A meglepetések Jézusa húsvét után megjelent tanítványainak. Megjelenhet nekünk is, de nem úgy, ahogyan mi elképzeltük.

 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 17. számában jelent meg, 2017. április 30-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.