A liturgiában Grendorf Péter helyi lelkész vett részt, aki a szentelés és az orgona első megszólalása után ismertette az angyalföldi templomi orgona történetét.
A szentelésen megemlékeztek Székács Lászlóról, az angyalföldi (később a csepeli) gyülekezetnek az évtizedeken át hűséges és a szolgálataira igényesen készülő, tavaly előrement kántoráról. Végakaratának megfelelően hagyatékából családja jelentős támogatást nyújtott az orgonépítéshez.
Az újjáépült orgonát Bán István orgonaművész, a budavári evangélikus templom orgonistája mutatta be koncert keretében. Az istentiszteleten jelen volt Bence Imre budavári igazgató lelkész, a Budai Evangélikus Egyházmegye esperese, Győri Gábor pestszentlőrinci lelkész, a Pesti Evangélikus Egyházmegye esperese, dr. Tóth József, a 13. kerület polgármestere, Holopné Schramek Kornélia alpolgármester, valamint Peskó Zsuzsa az orgonatervező család részéről, aki végig támogatásáról biztosította az orgonát befogadó gyülekezetet.
Az orgonaszentelő istentisztelet szeretetvendégséggel zárult.
A Budapest 13. kerületében élő evangélikusok már 1938-ban, a templomépítésnél gondot fordítottak arra, hogy a karzat megfelelő nagyságú és teherbírású legyen egy később felépülő, a templom méreteihez illő orgona számára. A gyülekezet első lelkésze, idősebb Rimár Jenő a Zeneakadémia professzorát, Zalánfy Aladár orgonaművészt, a Deák téri templom orgonistáját kérte fel az angyalföldi orgona tervének kidolgozására.
Zalánfy Aladár 1944. augusztus 24-ei dátummal nyújtotta be az egyházközségi presbitériumnak a kész orgonatervet, amelyhez anyagtervezetet készített Rieger Otto a Császári és Királyi Udvari Orgonagyár nevében 1944. szeptember 8-án. A háború utáni helyzet nem tette lehetővé ennek az orgonának a felépülését, és egy ilyen méretű hangszer elérhetetlen távolságba került a gyülekezettől. A templomban a gyülekezeti éneklést harmóniummal kísérték.
Az orgonaépítési remények legközelebb a hetvenes évek második felében éledtek fel. Két erősen hiányos orgona megvásárlásával és összedolgozásával épülhetett egy hétregiszteres, pedálos kisorgona. 1976. október 3-án szentelte fel az így újjáépített hangszert Káldy Zoltán püspök. Az orgonát Trajtler Gábor szólaltatta meg, az orgonaépítésről Székács László, a gyülekezet kántor-presbitere beszélt.
1993 szeptemberében a kis orgona mellett egy korszerű, olasz elektromos orgonát is felállítottak templomunkban. Ez a hangszer Peskó György orgonaművész jóvoltából került Angyalföldre, akit feleségével együtt baráti szálak fűztek az angyalföldi evangélikusok akkori lelkészéhez, Kendeh Györgyhöz és feleségéhez. 1994-ben a régi kisorgonát ajándékozási szerződéssel a Csepeli Evangélikus Egyházközség kapta meg, ahol a mai napig szolgál. 23 évig a Peskó György által szerzett olasz elektromos orgona kísérte a gyülekezet énekét. A gyülekezet alacsony létszáma sokáig nem tette lehetővé – és nem is indokolta – az orgonaépítési terveket.
Dr. Kormos Gyula, egyházunk orgonaszakértője néhány évvel ezelőtt felmérte a templomot, egy estleges lebontásra kerülő, felújítandó hangszer befogadásának tervével. Amikor a budavári templom lehetőséget kapott egy új hangszer építésére, sokáig kérdéses volt a Peskó-orgona sorsa. Végül a budavári gyülekezet ajándékozási szerződéssel adta át a hangszert az angyalföldi templom részére, és a bontást, valamint a szállítást is nagylelkűen állta. A bontást, szállítást, valamint az újjáépítést és fejlesztést a Varga Orgonaépítő Kft. végezte.