Az OP legutóbbi ülésén megtárgyalta az egyház életében stratégiai fontossággal bíró lelkészi életpályamodell ügyét. Az első fontos kérdés az volt: kellően érett-e a koncepció arra, hogy már idén tavasszal a zsinat elé kerülhessen? Ha még ebben a ciklusban sikerül meghozni a szükséges döntéseket, úgy az életpályamodell akár már 2019-től bevezethető. Az induláshoz azonban annak mindhárom pillére szilárdan kell, hogy álljon – jelentette ki Fabiny Tamás.
Az elsőhöz a lelkészek eddigi továbbképzési formáit bővíteni és fejleszteni kell. Emellett életre kell hívni egy jelzőrendszert, amely arra hivatott, hogy figyelmeztessen a lelkész életében esetlegesen felbukkanó mentális, avagy magánéleti problémákra, netán a szakmai kiégéshez vezető túl- vagy éppen alulterheltségre. Ennek beindításával a közösség, illetve az egyház vezetése még idejében segítséget tud nyújtani, megelőzve a súlyosabb problémák kialakulását. Ez persze csak akkor működhet, ha a püspök és az esperes nem csupán adminisztratív, hanem valóban lelkivezetők is – mondta az elnök-püspök.
Az életpályamodell harmadik, finanszírozási pillére egyelőre sok eldöntendő kérdést, megoldandó problémát hordoz magában. E téren számos bizonytalanság okoz nehézséget. A gazdasági háttér megteremtéséhez feltétlenül szükség lenne arra, hogy a kiküldött kérdőívekre történő válaszadásban a jelenleg beérkezett hatvan-hetven százalékos szinthez képest radikálisan javuljon a lelkészek adatközlési fegyelme. Az OP határozott véleménye, hogy csak mindenre kiterjedő, pontos adatközlés alapján lehet felelős döntéseket hozni. Azt követően, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Gazdasági Bizottsága a valós adatok ismeretében a különböző finanszírozási modelleket megismeri és véleményezi, mindez a zsinat elé kerülhet – jelentette ki az elnök-püspök.
Egy biztos – tette hozzá Fabiny Tamás –, a lelkészek megtartásához és kellő motiválásához szükséges illetmények kategóriákba sorolását a gyülekezetek és lelkészek szolidaritása nélkül aligha lehet megoldani. Ez a rendszer nem érinti majd az államtól származó támogatásokat a kistelepüléseken végzett lelkészi munka esetében. A saját források újraosztásának – az OP szerint – egyik feltétele átláthatóvá tenni a lelkészi illetményeket. Az OP támogatta az életpályamodell céljait és a munkacsoportot abban, hogy a témát a zsinat elé terjesszék.
Az OP legutóbbi ülésének másik súlyponti témája a gyülekezetekben működő főállású hitoktatók illetményrendszere volt. Amennyiben a színvonalas hitoktatás a célunk, és elvárjuk a főállású hitoktatóktól, hogy magas szakmai színvonalon, kizárólag a hitoktatással foglalkozzanak, úgy biztosítani kell, hogy a feladathoz rendelt illetmény is megfelelő legyen. Ezen a területen szükség van arra, hogy az egyház központi anyagi felelősségvállalása meghatározó legyen. Ugyanígy elengedhetetlen, hogy a főállású hitoktatók megfelelő pedagógusi végzettséggel rendelkezzenek és segítséget kapjanak továbbképzések formájában. Ezt a szabályozást az OP támogatólag terjesztette a következő zsinati ülés elé.
A testület fontosnak tartja azt is, hogy az egyház oktatási rendszere tudatosan segítse és támogassa a felzárkózásban a tanulói kompetenciaméréseken gyengébben teljesítő intézményeit. Ennek érdekében egy olyan oktatási programot indít el, amelyben az alulteljesítő iskolák pedagógusai és diákjai segítséget kapnak abban, hogy hosszú távon jobb eredmények elérésére legyenek képesek.
Az OP ülésén szóba került még az egyház vagyongazdálkodása, befektetési politikájának felülvizsgálata is. Különösen fontos, hogy a közegyház és a gyülekezetek rendelkezésére álló anyagi eszközöket a jó gazda gondosságával, a jogszabályoknak megfelelő módon és persze a megtérülés/hasznosulás biztonságát is mindenkor szem előtt tartva kezeljük – jelentette ki Fabiny Tamás. Az OP álláspontja szerint az egyházközségeknek tudatos pénzügyi szemlélettel kell kezelniük anyagi forrásaikat. Ezzel párhuzamosan tervezi az OP az ingatlangazdálkodás újragondolását is.