Várszegi Asztrik idén nyugalomba vonult bencés főapát túlzás nélkül nevezhető a jelenkori magyar egyháztörténet ikonikus alakjának. Fabiny Tamás, az evangélikus egyház elnök-püspöke szintén sokak szívébe belopta magát az elmúlt néhány évtizedben sokszínű és szerteágazó tevékenységei révén. Tömegkommunikációs szakemberként, lelkészként, teológiai tanárként, egyházi vezetőként egyaránt maradandót alkotott.
Maga a téma, A szembenállástól a közösségig címen meghirdetve, első olvasatra talán kissé száraz, közéleti ügynek tűnhetett. A résztvevők ennek megfelelően a legkülönfélébb indíttatásból jelentkeztek erre a kurzusra. A program azonban testközelből lényegesen életszerűbbnek bizonyult, mint különféle dokumentumok aláírásának dátumai, közös állásfoglalások száraznak vélt megfogalmazásai, tanbeli és hitéleti különbözőségek és hasonlóságok összevetései.
Már vasárnap este összekovácsolódott a spontán alakult, kis „lelkészi munkaközösség”. A spirituális keretet a szervező, Joób Máté lelkész, mentálhigiénés szakember biztosította. A reggeli és esti közös áhítatok mellett kedden délután egy emlékezetes kirándulással is megajándékozta a résztvevőket: Ábrahámhegy barátságos erdei rejtekében egy pálos kolostor romjaihoz zarándokoltak el a vezetésével. Az út során igei biztatásokat és elmélkedésre alkalmas gondolatokat is kaptak.
Az eredetileg tervezett programtól rugalmasan eltérve, a sok érdekes téma mellett már nem maradt idő a különbözőségek és megosztó tényezők megbeszélésére. Annál inkább a közösség megélésének lehetőségei kerültek középpontba. Többek számára elementáris erejűnek bizonyult az 1999-ben Augsburgban a megigazulásról aláírt közös nyilatkozatról szóló dokumentumfilm csakúgy, mint a 2016-os lundi reformációi ünnepségről való tudósítás néhány emlékezetes mozzanata.
A résztvevők rácsodálkozhattak arra, hogy a mindegyikük által nagyra becsült reformátor, Luther Márton milyen lelkülettel végezhette szolgálatát Ágoston-rendiként. Erről avatottabb személy nem is vallhatott volna, mint egy valódi szerzetes, Asztrik atya. Ugyancsak üdítő és örömre indító volt hallani a jelenlegi pápa, Ferenc – sokak által nem vagy félreértett – reformtörekvéseiről, amelyek valójában a hatvanas években tartott vatikáni zsinat meglehetősen elfeledett intencióit igyekeznek következetesen megvalósítani.
Fabiny Tamás püspök beszámolt a közelmúltban tett olyan útjairól, amikor bajba jutott keresztyéneket látogatott meg munkatársaival Nigériában és Észak-Irakban. Többen is hálával számoltak be arról, hogy az október 7-re meghirdetett offertórium a gyülekezetükben szép eredménnyel zárult, tehát bízhatunk benne, hogy egyházunk népe érzékeny a más országokban élő testvérek szenvedése iránt, és híveink készek a segítségnyújtásra. Mártírság ökumenéje címen egy valóban torok- és szívszorító blokkban elmélkedhettek a résztvevők arról, hogy a keresztyén hitnek bizony ára van, és sokan ma is az életüket áldozzák érte. Asztrik atya a kopt egyházzal kapcsolatos tapasztalatait is megosztotta, melyek tanulságosak és ébresztő erejűek lehetnek minden európai keresztyén számára.
A Balaton közelsége, a rendkívül barátságos, szinte nyáriasan enyhe ősz, a tó tükre, a kora reggeli vagy éppen esti séták, az állatok, növények alkotta harmónia lehetőséget adott arra, hogy ezt a három napot úgy tölthesse el mindenki, hogy szinte csak az éjszakai elmaradhatatlan pihenés tartsa távol őket egymástól. Az intézmény adta kiváló lehetőségek is biztosították, hogy szinte minden percet testvéri közösségben, teljes létszámmal vagy kisebb csoportokban, egyéni beszélgetésekben tölthessék a résztvevők. A szabadidő és a kötött program szinte el sem vált egymástól. Hiszen az esti, kötetlen beszélgetések során is a nap folyamán hallottakat gondolták tovább együtt a lelkészek, akik feltöltődve, talán egy kicsit pihentebben, de mégis fontos munkát maguk mögött tudva és ennek megfelelő feladatokat maguk előtt látva térhettek haza szerda délután, a vasárnapi igehirdetésre való közös készülés és az úrvacsorai istentisztelet után.