A szombati gyülekezeti nap nyitóáhítatában a Zsolt 119,105–112 versei alapján dr. Kovács László Attila igazgató lelkész az e templomban kétszázharminckét éve folyamatosan felhangzó Isten szaváról szólt: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Az idén kétszázhatvanöt éves Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség hálásan emlékezik meg templomépítő tirpák eleiről, akik az ország második legnagyobb evangélikus templomát építették fel, mert ekkora méretű hajlékra kaptak engedélyt. Szólt az 1893. október 23-án, 125 éve született Túróczy Zoltán munkásságáról is: Isten embere először itt volt püspök, s ébresztő szolgálata máig elevenen él a gyülekezet emlékezetében, és az általános iskola is az ő nevét viseli. A hatvankét éve történt október 23-i eseményekről, a szabadság értékéről is megemlékezett az igazgató lelkész nemzeti ünnepünkről szólva.
E hármas történelmi évfordulót egy kettős könyvbemutatóval is emlékezetessé tette az egyházközség, ugyanis a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárával közös kiadványként jelentették meg és digitálisan is hozzáférhetővé tették a gyülekezeti levéltár becses kincseit két kötetben: Történetkönyv – A nyíregyházi evangélikus gyülekezet története, 1753–1855, valamint Susztek Sámuel nyíregyházi evangélikus tanító feljegyzései (1830-1849) címmel.
A megyei levéltár igazgatója, Kujbusné dr. Mecsei Éva, a kötetek szerkesztője személyes hangú könyvismertetőjében szólt az egy évig tartó munkáról és az anyagok várostörténeti jelentőségéről. Elmondta: „Keresni kell a múltban az embert, mert csak akkor van értelme elmesélni a gyerekeknek, hogy mi történt, ha nem dátumokat és eseményeket sorolunk fel, hanem megélt élményeket.” A betűhű kiadványok olvasását lábjegyzetek, részletes tartalommutatók segítik. Az 552 oldalas Ekklésia évenkénti történetei, a címlap tanúsága szerint az „akkori nagy érdemű Presbyter Uraknak ajánltattak”.
Ezt követően a gyülekezet tagjai, a Kossuth Lajos gimnázium tanárai részleteket olvastak fel a két új kiadványból, majd a gyülekezeti házban szeretetvendégség várta a jelenlévőket. A délutáni program a gyülekezetben működő ifjúsági csoportok verses, evangéliumi énekekkel, bizonyságtételekkel gazdagított műsorával kezdődött, majd az énekkar szolgálatával folytatódott. Ezt követően Márk Borbála és Sallai Gábor gyülekezeti tagok részleteket olvastak fel Dr. Vietórisz István Tirpákok című művéből, amely életkép egy hitből és homokból épített város hőskorából, és a „tűrő-szenvedő” tirpákok templomépítésének állít maradandó emléket. A templom szentelését megörökítő néhány verssort mi is idézzük:
„Elhagyván a helyét, megy a ratkai esperes úr most
A kis emelvényhez, mit az ő részére csináltak,
S felmenvén, ott várt, míg az ének végire értek.
Ekkor hálaimát mondott s olvasta a textust,
Szent Pálnak levelét olvasta a rómaiakhoz,
Tizenegyed részből az utolsó versszakot. Aztán
Csendes hangon előbb, később hangját felemelve
Lendületes szókkal szívükhöz szólt a hiveknek.
Áhitatos lelkek hallgatták épületükre. (…)
Coroni esperes úr a beszédét hogy berekeszté,
Gyült az egész papság a kis oltárhoz Tedeum-ra,
Ősi melódia szállt ajkukról a magas égbe,
Hála, dicséret azért, hogy a jó munkát segitette.
Végül az oltárnál Schmál esperes úr szava hangzott;
Buzdító szavait küldötte a pásztor a nyájhoz:
Hitben erős legyen és Istennek igaz híve mindig –
És tisztelje a föld urait, kiket Isten előttük
Járókká rendelt, – úgy élhetnek nyugalomban,
S boldogságuk is úgy lesz teljes a földön, a mennyben.
A Miatyánk s az Erős Várunk befejezte az órát…”
A gyülekezeti nap záró áhítatát Balicza Iván vendég igehirdető tartotta az Útmutató aznap estére olvasásra kijelölt igeszakasza, Jel 3,14–22 alapján. Urunk üzenete most a nyíregyházi gyülekezethez szólt: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” A gyülekezeti nap során a hívek ajkán és szívében a jelenlegi énekeskönyvünkben található ősi Tranoscius-énekek csendültek fel: „Uram Jézus, drága kincsem, / Más üdvösségem itt nincsen.” (EÉ 380)
A vasárnap délelőtti ünnepi hálaadó istentisztelet igehirdetői szolgálatát is Nyíregyháza szülötte, Balicza Iván nyugalmazott budavári lelkész végezte Jer 7,1–11 igéi alapján. S feltette a kérdést: Mire való a templom? A válasz így hangzott: Hogy ott az áldott orvos, Jézus elé kerüljünk, és meg is hallgassuk s meg is fogadjuk az ő gyógyító szavát!
A kétnapos megemlékezést este a Nagytemplomban ünnepi zenés áhítat zárta Sztankó Gyöngyi parókus lelkész igehirdetésével. (A további közreműködők névsorát a tudósítás végén olvasható linkajánlóban találjuk a kép- és hanganyagok, valamint a kötetek online elérhetőségével együtt.)
Jézus a templomszentelési ünnepen ezt az örökérvényű kijelentést tette: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,27–30)
Ajánlott linkek:
Hanganyagok.
A Túróczy-hagyaték Alapítvány honlapja.
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár.
Meghívó.
Zenés áhítat.
Képek.
A Susztek-napló online elérhetősége.
A Történetkönyv online elérhetősége.
