Fabiny Tamás elnök-püspök bevezető áhítatát Mt 25,35–36 alapján tartotta, melynek során kitért arra, hogy Szent Márton napján arra a tours-i püspökre emlékezünk, aki a legenda szerint megosztotta kabátját egy koldussal. Bár a Márton-naphoz sok legenda kötődik, az evangélikusok e napon a reformátor Luther Mártonra is emlékeznek, aki éppen az irgalmas püspökről kapta nevét a keresztségben.
Az igehirdető figyelmeztetett arra, hogy ez idő tájt veszi kezdetét a téli időszak, mely sok embertársunknak jelent a megszokottnál is nehezebb körülményeket, nagyobb kiszolgáltatottságot. Nekünk pedig a legkisebbekkel, a rászorulókkal, a bajba jutottakkal törődnünk kell, irgalmasnak kell lennünk irántuk, kőszívünket szükséges, hogy meglágyítsuk. A Deák téren álló Sztehlo-szoborra mutatva pedig arra figyelmeztetett, hogy ahogyan a gyermekmentő evangélikus lelkész is a köpenye (védőszárnyai) alá vette az üldözötteket, úgy kell nekünk is tennünk értük.
Ezután Prőhle Gergely országos felügyelő számolt be arról, hogy a Márton-napi ünnepség tematizálása már régóta szívügye egyházunknak. Két éve az Evangélikus Országos Múzeum (EOM) megnyitója, tavaly pedig az oktatásügy került a középpontba. Idén az is az egyik súlypontja az alkalomnak, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) átveszi az OSZK-tól azt a tizenöt könyvritkaságot, köztük a Balassa-kódexet, amelyet 1950 óta letétként őrzött.
A könyveket az alkalmon ünnepélyesen Tüske László, az OSZK főigazgatója adta át, aki elmondta: nem lehet tudni, hogy „megalapozott vagy megalapozatlan háborús félelem, személyes tudósi ambíció vagy felelősségteljes etikai megfontolások rejlettek-e azon akciók mögött, melyek során értékes könyvek és kéziratok letétként kerültek a nemzeti könyvtárakba”. Ilyen volt a Himnusz kézirata, és ilyen a kicsiny, de annál értékesebb Radvánszky-gyűjtemény is. A Várban található könyvtárban őrizték öt éven át Luther Márton végrendeletét is, amely ma már ismét egyházunk becses kincse.
A Balassa-könyveket Radvánszky Kálmán letétként ajánlotta fel az OSZK-nak 1940-ben, s e jeles alkalom keretében visszaadták őket az evangélikus egyház tuajdonába. A főigazgató kitért arra is, hogy a második világháborút követően és különösen az 1950-es évek első felében az egyházi könyvtárak és főúri gyűjtemények államosításakor a felszámolt állományokat a hatalom apparátusa vidéki gyűjtőraktárakba hordta össze, ahol a kötetek mindenféle veszélyeknek voltak kitéve. A könyvtár munkatársai megfeszített kármentő munkával járták a gyűjtőraktárakat, hogy kiválogassák és beszállítsák az OSZK-ba azokat a kincseket, amelyekről feltételezhető volt, hogy áldozatul esnek a politikai akaratnak vagy az áldatlan körülményeknek – ismertette a főigazgató, aki számára örömet jelentett, hogy a felújított Üllői úti székházban, a gyűjtemények biztonságos tereiben ismét biztosítottá váltak a könyvek őrzéséhez szükséges feltételek, illetve a digitalizálás révén a könyvek kutathatósága is.
A Radvánszky család könyvtáráról Hubert Gabriella, irodalom- és könyvtörténész, az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatója tartott előadást. Elmondta, hogy báró Radvánszky Béla (1849–1906) 1863-ban alapította meg könyvtárát sajókazai kastélyában. A könyvtár állománya 1906-ban, Radvánszky Béla halálakor tizennégyezer kötet lehetett. A könyvtáralapító fia, Radvánszky Kálmán szintén gyarapította a már meglévő könyvállományt. Ő vásárolta meg a könyvtár legértékesebb darabját, Balassi Bálint világi költészetének egyedüli forrását, a Balassa-kódexet. 1874-ben került elő a kézirat a Radvánszky család másik, felvidéki, radványi birtokán lévő könyvtárából. Radvánszky Kálmán azt aztán 1924-ben unokatestvérétől, Radvánszky Antaltól, a radványi birtok anyagi gondokkal küzdő tulajdonosától vásárolta meg. A második világháború után, 1949-ben Radvánszky Kálmán, hogy megelőzze annak államosítását, könyvtárát az evangélikus egyháznak ajándékozta. Az állomány legértékesebb darabjait azonban – így a Balassa-kódexet is – magánál tartotta, még azután is, hogy ugyancsak 1949-ben a kastélyát elvették tőle, és az épületből ki kellett költöznie. Ugyanakkor eleget tett a bejelentési kötelezettségnek, és a nála lévő ritkaságokról jegyzéket küldött a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának. Az OSZK munkatársa 1950-ben kereste fel, és rábeszélésére Radvánszky Kálmán a kéziratokat és könyveket ideiglenesen, megőrzésre átadta az OSZK-nak. A letéti szerződés rögzíti, hogy a ritkaságok tulajdonosa az evangélikus egyház, és amennyiben a tulajdonos képes őket megfelelően őrizni, és a tudományos kutatás számára is rendelkezésre tudja őket bocsátani, úgy a könyveket és kéziratokat az OSZK átadja az egyháznak. Most érkezett el a megfelelő idő erre.
A Deák téri ünnepségen Fabiny Tamás, az MEE elnök-püspöke átadta az üldözött iraki keresztények számára hirdetett gyűjtésből befolyt adományt Gáncs Kristófnak, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet kommunikációs igazgatójának. Az egyházvezető elmondta: az evangélikus egyház egy éven belül második alkalommal gyűjtött azért, hogy segítségükkel az otthonaikból elüldözött közel-keleti keresztények hazatérhessenek. A februári tizenötmilliós adományból az ökumenikus segélyszervezet eddig tizenhét házat tudott felújítani. Reményei szerint a mostani gyűjtésből újabb tíz család hazatérését biztosíthatják – mondta Fabiny Tamás. „A támogatás az egyházon belüli széles körű összefogás eredményeként valósulhatott meg, melyben a gyülekezetek mellett iskolák és diakóniai intézmények is részt vettek. Márton-napon, mikor a püspök jótéteményeiről szóló legendákról beszélünk, fontos üzenet, hogy egyházként a szavakon túlmutató, gyakorlati segítségnyújtást is gyakorolnunk kell. Ezt példázza most ez az adomány is, mely a különösen is nehéz helyzetben élő testvéreinket támogatja. Mikor néhány hónapja Prőhle Gergely országos felügyelővel Irakban személyesen is találkozhattunk a támogatott családokkal, újra megerősödhettünk abban, hogy milyen fontos az a munka, amit az Ökumenikus Segélyszervezet végez Irakban, a Ninive-fennsíkon” – mondta az elnök-püspök az adomány jelképes átadásakor.
A támogatásért a segélyszervezet nevében Gáncs Kristóf mondott köszönetet, kiemelve, hogy az evangélikus egyház évek óta elkötelezetten támogatja a háború elől elmenekült családokat. „Köszönjük az evangélikus egyház vezetőinek elkötelezettségüket az iraki üldözött keresztények visszatérésének támogatásában, és köszönjük minden gyülekezetnek és adományozónak, akik része voltak az összefogásnak” – mondta a segélyszervezet kommunikációs igazgatója.
Az alkalmat ezt követően Vecsey Miklós színművész és Csörsz Rumen István lantművész verses-zenés előadása színesítette.
A rendezvényen Kondor Péter püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő átadták az egyház legmagasabb rangú kitüntetéseit. A lelkészeknek adható Ordass Lajos-díjat Reuss András kapta. Az evangélikus lelkész, teológus, professor emeritus a díj névadójára, Ordass Lajosra utalva elmesélte találkozásait az egykori püspökkel, majd kitért arra, mennyire meg volt döbbenve, amikor az 1956-os forradalom leverése után az Állami Egyházügyi Hivatal Ordasst támadta, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy maga akkor nem állt ki mellette. Visszaemlékezése szerint akkori feladatának a tanulást és az igehirdetői szolgálatra való készülést látta. Szolgálatai alatt sok próbatétel érte őt is, ahogy elmondta, de kifejezte háláját a gyülekezetek és lelkészkollégák felé, valamint a családjának a kitartásért. A professzor beszédében még arról is említést tett, hogy a történészek és etikusok között az egykori korszakról kialakult vitákat azóta is figyelemmel kíséri. „Én szeretnék Luthertől tanulni, aki – bár tudatában volt annak, hogy mit vitt végbe – nem büszkélkedett vele, hanem tiltakozott, amikor hívei lutheránusoknak nevezték magukat. Önmagát szerényen »szegény, ocsmány féregnek« mondta, és hóbortját mint a »lutheri hóbortot« említette, vagyis Kirsztusra mutatott. Amikor pedig már utolsó útját járta, így összegezte az életét – az emberi életet –: »Koldusok vagyunk.« Nem becsült le ezzel sem sikert, sem kudarcot, sem erényt, sem bűnt, hiszen ő is abban bízott, amit Arany János így fejezett ki: hogy »Jézusa kezében kész a kegyelem«. Az előttem álló végső próbatétel elé azzal a reménységgel nézek, hogy Jézus Krisztus helytállt értem is, és ígéreteit megtartja. A djíat köszönettel elfogadom ” – zárta szavait Reuss András.
A laikusoknak alapított Prónay Sándor-díjat Szála Erzsébet művelődéstörténész, a Soproni Evangélikus Egyházi Gyűjtemények korábbi igazgatója vehette át. Őt az egyház írott és tárgyi emlékeinek tudós és gondos gyűjtéséért, gondozásáért és bemutatásáért végzett munkájának elismeréseként jutalmazták a kitüntetéssel.
Reuss András laudációját Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, Szála Erzsébetét Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Gyűjtemény munkatársa, az Evangélikus Országos Levéltár vezetője ismertette.