A Sant’Egidio közösség szerte a világon december 25-én, karácsony napján ebédre hívja szegény barátait, hogy terített asztaloknál együtt ünnepeljék Jézus születését. Január 1-jén pedig, Ferenc pápa békevilágnapra írt üzenetét hirdetve, a béke lépéseivel kezdi az évet, hirdeti minden jóakaratú embernek, hogy mindannyiunk felelőssége imádkozni és tenni egy békésebb, igazságosabb világért. Mindenütt arra hívja az embereket, hogy lépjenek ki otthonaikból, fáklyás felvonulással és imádsággal emlékezzenek a háborúban szenvedő országokra.
A budapesti felvonulás a Salkaházi Sára-emléktáblától indult, mely a vértanú nővérről elnevezett dunai alsó rakparton található, és az Egyetemi templomnál ért véget ökumenikus imádsággal, amelyen Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök mondott beszédet, Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Aaron Stevens, a Szent Kolumbán skót presbiteriánus egyházközség lelkésze szolgált imádsággal, valamint részt vett Marton Zsolt, a Központi Papnevelő Intézet rektora és két nigériai pap.
A rakparton gyülekező felvonulókat Szőke Péter, a budapesti Sant’Egidio közösség felelőse köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy a békét nem a falak, hanem a találkozásokból és szavakból szőtt hálók biztosítják. Emlékeztetett arra, hogy Salkaházi Sára, akinek az emléktáblája előtt állnak, olyanokért adta életét, akikre a korszellem közönnyel tekintett, mert más volt a vallásuk, a kultúrájuk. Ma Sára testvér talán a menekülttáborokban és a hajléktalanok mellett lenne Budapest hideg utcáin…
A Corvinus egyetem előtt felolvasták a Sant’Egidio közösség békefelhívását, amely minden évben Ferenc pápa békevilágnapi üzenetéhez kapcsolódik. Idén a béke 52. világnapjára írt üzenet címe: A jó politika a béke szolgálatában áll. A pápa azt kéri, hogy konkrétan, nap mint nap munkálkodjunk az élet méltóságáért. „Egyéni és közös elkötelezettségünkkel akarunk erre válaszolni, határozott és mindennapos munkánkkal az igazságosságért és a békéért… Ismét elhatározzuk: úgy kezdjük az évet, hogy kilépünk a házainkból, városunk utcáira megyünk, hogy elmondjuk, a béke lehetséges, a béke olyan közös javunk, amelyet együtt kell építenünk, az emberiség legnagyobb kincse” – írja a közösség. [...]
Fabiny Tamás könyörgésében felelevenített egy szép emléket keresztapjáról, aki a hatvanas-hetvenes években látogatta a híveket, és ajándékképpen le is fotózta a családokat. Egyszer véletlenül nem tekerte tovább a filmet, és egymásra fényképezett két, egymással haragban lévő családot: olyan volt, mintha átölelték volna haragosaikat. Kérte az Urat, hogy az emberek fel tudják fedezni a kiengesztelődés, a bocsánatkérés, a bocsánatadás csodáját.