„Család–hivatás–szolgálat” téma köré építve igen tartalmas három nap van mögöttünk. A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség 2019. május 17–19. között a mandabokori imaházban látta vendégül dr. Dabóczi Kálmánt, feleségével és családjával együtt, akik a három nap alatt a gyülekezet különböző alkalmain vettek részt és szolgáltak közöttünk.
Így került sor pénteken délután egy ifi-konfi közös grillezésre, ahol elsődleges célunk az volt, hogy a hamarosan konfirmációi vizsgát tevő fiatalok gyülekezetünkből ne „kikonfirmáljanak”, hanem az ifjúságban olyan baráti kapcsolatokra lelhessenek, melyek az előttük álló években hosszú időre meghatározó testvéri közösséget jelent számukra. Az alkalmon több mint negyvenöt fiatal igazolta a kosárlabdához, röplabdához és focihoz való kötődését, de együtt tudott elcsendesedni azokban a percekben is, amikor az ifjúsági tagok bizonyságot tettek arról, hogy mennyire fontos számukra a gyülekezeti kötődés. Az áhítatot keretbe foglalva elsőként Hibján János osztotta meg velünk hitre jutását, azt a döntést, mely életre szólóan átformálta a szívét és gondolkodását, majd Dankó Barbara a konfirmandusok nyelvén beszélt megtéréséről, a hívő élet szépségéről és áldásairól, az Úr Jézussal való csodálatos közös útról.
Szombaton délután szűkebb, „Családos-körben”, tieznöt házaspár között szolgált a meghívott hétgyermekes házaspár: Kálmán és felesége, Vera, a hétvége témájához illeszkedően a nagycsaládos élet küzdelmeiről, szépségéről és Isten gazdag áldásainak megtapasztalásáról beszélt.
A vasárnapi istentiszteleten Kálmánházán és Mandabokorban is laikus szolgálóként voltak jelen Kálmánék. A gyülekezet teljes közössége fényképes prezentációval színesített előadás keretén belül hallhatta a vendég szolgálótól, hogy férfiként, férjként és édesapaként egy felelősségteljes vezetői munkakör mellett a család papjának lenni, és a hivatás területén hiteles lenni/maradni; a hitvesének nőként, feleségként és családanyakánt a család melegét és békéjét megteremteni nem egyszerű feladat. Mindez azonban az Úrtól kért bölcsességgel, alázattal és Istenbe vetett feltétel nélküli bizalommal lehetséges, és csak így lehetséges.
Ebéd után azzal a reménységgel engedtük haza vendégeinket, hogy hamarosan, hasonló keretek között ismét sor kerülhet egy újabb találkozásra. A családokkal, házaspárokkal való találkozás, a tartalmas beszélgetések és kérdésekre kapott válaszok a formális szolgálattal együtt adták meg a hétvége teljességét és lettünk barátokká, testvérekké a három nap alatt.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, mit jelentett számomra a hétvége, hogy Isten miben erősített meg, egy ige jut eszembe Jeremiás könyvéből:
„De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jer 17,7–8)