Ingeborg Mid püspök stílusosan norvég mintás pulóvert visel, hátán nagy betűkkel az egyház jelmondata olvasható: „Meir himmel på jorda”, vagyis Több mennyet a földön. A kétévente megtartott találkozón vagyunk, amelyen a mørei egyházkerület lelkészei és gyülekezeti munkatársai vesznek részt, közel háromszázan. Mivel másfél évtizede testvéregyházi kapcsolatban állunk, Pap Kinga Marjatta tanácsossal mi is meghívást kaptunk erre a három napos júniusi alkalomra.
A lehetőségek piacán az északon nagy hagyományra visszatekintő missziói szervezetek mutatkoznak be. Örömmel találkozunk Ralf Gunnar Heitmann-nal, a norvég Izrael-misszió vezetőjével, aki régóta kapcsolatban áll a mi egyházunkkal is. Egy nyugdíjas lelkész azzal lép hozzám, hogy jól ismerte a nemrég elhunyt Terray László lelkészt, aki norvégiai szolgálata során is sokat tett a magyarországi és erdélyi evangélikusokért. Finnugor nyelvrokonaink, a számik gyönyörű népviseletben jelennek meg. A Stephanus alapítvány képviselője arról számol be, hogy mi mindent tesznek a világ üldözött keresztényeiért.
Az első este Ingeborg püspök és férje vendégei vagyunk. Ablakukból pazar látvány nyílik a tengeröbölre és a még ilyenkor is hófedte hegycsúcsokra. Teljes nyíltsággal arról beszélgetünk, hogyan fogadták azt a zsinati döntést, amelynek értelmében a norvég egyház homoszexuális párokat is megesket. Ingeborg a konzervatívnak nevezett püspökök egyik vezéralakjaként soha nem rejtette véka alá véleményét. „Csak sírtam és imádkoztam”, mondja. Megtudjuk, hogy a lelkészeknek lehetőségük van az ilyen esketés visszautasítására, ilyenkor az esperesnek kell szolgálót biztosítania. A döntés elleni tiltakozásként többen kiléptek az egyházból, van olyan lelkész, aki a katolikusoknál keres szolgálatot. Ebben a nehéz helyzetben Ingeborg püspök még intenzívebben látogatja gyülekezeteit. Egy-egy vizitáció keretében akár öt napot is az adott közösségben tölt. Fontosnak érzi azt is, hogy minden évben egy hetet az egyházkerület teológushallgatóival legyen együtt hivatáserősítő találkozó keretében. Jócskán elmúlt éjfél, ám még mindig világos van, amikor szedelődzködünk.
A kisváros Molde egyik szállodájában zajló találkozón „Luther Márton öröksége” címmel tartok előadást. Úgy érzem, főleg annak bemutatását fogadták örömmel, hogy a reformátor igehirdetései mögött milyen mély imádságos gyakorlat állt. Pap Kinga munkatársnőm pedig a konferencia műhelygyakorlatai keretében magyar kórusműveket tanít nagy sikerrel az érdeklődőknek.
2016 nyarán elkerülhetetlen, hogy az Európába érkező menekültekről is szóljon az egyik pódiumbeszélgetés. Itt is Ingeborg viszi a szót, aki a püspöki kar nevében többször kifogásolta a kormány lényegében bevándorlás-ellenes magatartását. Egy lelkésznő azt hangsúlyozza, hogy nem menekültválságról van szó, hanem az irgalmasság hiányáról. Sok múlik ezért a közösségek, így a keresztény gyülekezetek gyakorlatán. Egy évek óta Norvégiában élő madagaszkári asszony azt kéri a résztvevőktől, hogy úgy éljék meg hitüket, hogy az vonzó példa legyen a bevándorlóknak. A beszélgetés számos sikeres gyakorlatot mutat be. Az egyik gyülekezet rendszeresen istentiszteleti helyet biztosít kopt keresztényeknek. Egy papné norvégra tanít eritreai menekülteket. Megtudjuk, hogy az általunk is használt szinkrontolmács-berendezést azért vásárolta az egyik gyülekezet, hogy az istentiszteleteken jelen levő menekültek anyanyelvükön hallgathassák a prédikációkat.
Egy őszinte beszélgetés keretében valaki azt mondja: tartott attól, hogy országaink eltérő helyzete, a társadalmainkban megmutatkozó számos különbség negatív hatással lesz a két egyházkerület együttműködésére. Örömmel állapítjuk meg, hogy szó sincs erről. Testvérekhez illően vagyunk képesek egymással beszélni, a különbségeket sem tagadva. Egy-egy ilyen találkozás után jobban tudjuk, miért is kell imádkoznunk. Például azért, hogy legyen több menny a földön.